Repeczky kormánybiztos felhívása a megye lakosaihoz (A kép nagyítható!)
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
..
..
.
.
.
.
A megyében az országgyűlési követek jelentéseiből és a Pesten tartózkodó nógrádiak leveleiből értesültek a forradalmi eseményekről. A „közbátorság” és a rend fenntartását egy 12 fős ideiglenes választmány biztosította, Ráday Gedeon vezetésével, akit áprilisban neveztek ki a megye új vezetőjévé.
Bibithi Horváth Elek alispán
Nógrád polgárai is – legalábbis a törvény szövege szerint – egyenlők lettek. Megszűnt a jobbágyság, eltörölték a földesúri terheket, mindenki köteles volt a maga tehetsége szerint hozzájárulni a közterhekhez. A népünnepélyek mellett azonban volt, ahol „kevés látható örömet idézett elő” a változás. A volt jobbágyok, de a nemesek is féltek az újtól. Viszont Etesen, Kishartyánban és Sámsonházán egyenesen megtagadták a további földesúri szolgálatot. Az összetűzések elkerülésére és a rend fenntartása érdekében szervezték meg a nemzetőrséget. Összeírták a fiatalabb korosztályokat, számba vették a sor alá kerülő 20–25 éves férfiakat, akik közül sokan vonultak hadba, s vettek részt a szabadságharc véres ütközeteiben. 1848. augusztus 21-étől abban a bizottságban, amelynek feladata a nemzetőrök és újoncok kiállítása volt, vezető szerepet töltött be Madách Imre, Az ember tragédiája későbbi szerzője.
1848. júniusában azután Nógrádban is megtartották az első, népképviseleti országgyűlési választásokat. A megye közel kétszázezer fős lakosságának 8%-a került a választói névjegyzékbe, ami a jogosultak számának megháromszorozódását jelentette.
.
.
A megye 1849. január második felében vált hadszíntérré. A császáriak elől visszavonuló magyar főerők feladták a területet. Windisgraetz tábornagy „és hadi fővezér” Nógrádba is császárhű biztost nevezett ki. A tisztviselői kar kénytelen volt letenni a hűségesküt. Elrendelték a Habsburg-zászlók kitűzését, „emellett azonban a’ nemzeti színűnek kitűzése is megengedtetett”. De még a sóhivatal és a posta kerítését is fekete-sárgára – a császári színekre – festették!
.
.
1849-ben, a tavaszi hadjárat következtében, Nógrád ismét magyar lett. Arra hivatkozva, hogy előzőleg Balassagyarmat meghódolt a császárnak, az újra hivatalba lépő kormánybiztos, Repetzky Ferenc, a megye székhelyét Losoncra helyezte. Azonban hamarosan Nógrádot is elérte az orosz csapatok támadása, akik I. Ferenc József kérésére vettek részt a magyar szabadság vérbefojtásában. Repeczky felhívások sorozatát adta ki a lakosság mozgósítására, de a hadi eseményeket ez már nem tudta befolyásolni. Az orosz és császári csapatok döntő túlereje eltiporta a szabadságharcot. Július elején – báró Andreánszky Sándor személyében – már ismét császári biztosa volt a megyének. A függetlenség ügye Nógrádban is elveszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése